Lucy: Az apukámnak van a legkülönösebb napi elfoglaltsága.
Alex: Fogadok, az anyukámnak furcsább a napi rutinja.
Lucy: Ó, igen? Mit csinál mindennap?
Alex: Nos, délután négyig alszik. Aztán megiszik négy csésze
kávét és négy órát ír.
Lucy: Bizonyára a négy a kedvenc száma.
Alex: Azután eltölt egy órát a kertben és egy másik négy órát
dolgozik. Egy ideig aztán azt csinál, amit akar, azután aludni
megy.
Lucy: Különös, de az apukám különösebb. Reggel három
órakor felkel és fut hat mérföldet. Aztán elkészíti magának
a reggelit és bemegy az irodába. Ő üzletember. Reggel hat
órától este nyolcig ott marad.
Alex: Rettenetesen hangzik. Panaszkodott valaha?
Lucy: Nem, azt gondolom, szereti.
Alex: Én tudom, hogy az anyukám szereti a mindennapi
teendőit, mert egyedülállóan csak rá jellemző.
Lucy: „Az apukámnak volt a legfurcsább napi foglalatossága. Régebben tizenhat órát dolgozott naponta, heti hét napon. Éjszakánként csak négy órát aludt. Későn ment aludni és nagyon korán kelt. Ez volt a legnehezebb periódus az életében – a cége majdnem csődbe ment a recesszió idején, de sikerült megmentenie. Reggel három órakor kelt. Hat mérföldet futott. Aztán lezuhanyozott és reggelit készített magának. Hatkor elment az irodába. Ott megállás nélkül dolgozott este nyolcig. Otthon megvacsorázott és még két órát dolgozott. Tizenegykor megnézte a legfrissebb híreket a tévében és elaludt. Az apukám még mindig keményen dolgozik, de nem olyan keményen, mint azelőtt.”
1. Ezelőtt milyen napi elfoglaltsága volt az apukádnak? 2. Hány órát dolgozott azelőtt naponta? 3. Hány órát aludt azelőtt egy nap? 4. Mikor ment aludni azelőtt? 5. Mikor kelt fel azelőtt? 6. Miért kellett olyan keményen dolgoznia? 7. Mit csinált reggel? 8. Mit csinált napközben? 9. Mit csinált este?
Alex: „Az anyukámnak nagyon különös napi teendője volt annak idején. Reggel feküdt le. Késő délután kelt fel. Nyolc órát dolgozott és tizenkét órát aludt naponta. Azelőtt négy detektívregényt írt egy év alatt. Négy órakor kelt fel délután. Négy csésze kávét ivott meg és négy órát írt. Aztán eltöltött egy órát a kertben és azután írt még négy órát. Egy ideig azt csinált, amit akart és reggel négy órakor feküdt le. Az anyukám szerette a napi feladatait, mert egyedülálló volt tőle. A napi elfoglaltsága manapság már más. Még mindig ír detektívregényeket, de nem olyan sokat, mint azelőtt.”