Greg: Telefon! Csöng a telefon! James bácsi! Telefon!
James: Hallom. Nem vagyok süket! Csak nem akarom
felvenni.
Greg: De miért?
James: A napnak ebben a szakaszában mindig a futball-
eredményeket hallgatom. Mindennap 3. 30-kor. Nem akarok
ezen változtatni! Úgyhogy kérlek szépen, hadd hallgassam
a rádiót.
Greg: Milyen szigorú órarendje van. Úgy csinál, mintha
egész nap elfoglalt lenne, miközben ott ül, és egész nap unatkozik…
Oké. A futballnak vége. Vége a programnak! Itt az ideje
egy csésze teának, ugye?
James: Igen, így van. Sajnálom, öregember vagyok.
Ha nem élek a megszokott, régi módon, a napjaim csak úgy
eltelnek. Így óvatosnak kell lennem.
Greg: Értem. Csak olyan furcsának tűnik számomra.
Ma a fiatalok annyira különböző módokon élnek,
nem terveznek túl komolyan, és ha meg kell változtatnunk
a terveinket, nem igazán számít.
James: Biztos vagyok benne, hogy a te életed boldogabb,
mert a terveidet sokkal könnyebben eléred, így sokkal
könnyebben válsz elégedetté.
Greg: Talán. Nos, sajnálom, James bácsikám, de már mennem
kell. Találkozóm van egy régi iskolai barátommal, Rolanddal,
és nem késhetek el. Tudod, már tíz éve ugyanabban az időben
találkozunk. Így ezt nem lehet olyan könnyen megváltoztatni, ugye?
James: „Tudod, többé már nem vagyok fiatal. Így, mióta nyugdíjaztak, mozgalmasan kell élnem az életem, hogy ne unatkozzak. Megvannak a régi módszereim, hogy hogyan éljem az életem, és nem akarok egy fiatal tudálékos valakit, aki tanít engem. Ha nem válaszolok a telefonra, míg hallgatom a futballeredményeket, akkor az úgy van rendjén! A napnak ebben a szakaszában hallgatom a futballhíreket már húsz éve, és már túl késő, hogy megváltoztassam a napi programom. Emellett, ha nem a rendszeres, bevett utamat járom, a napjaim csak úgy eltelnek. Természetesen az unokaöcsém, Greg túl fiatal, hogy ezt megértse. Azt gondolja, hogy kezdek megőrülni. De ha van valami, ami őrületbe kerget, az az, ahogy a fiatalok megváltoztatják a terveiket és elfelejtik az ígéreteiket!”